Embernek maradni minden körülményben - Szána Miki kritikája

„Legnagyobb cél pedig itt e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” –szól a talán már sokak által jól ismert idézet Arany János tollából. A fenti mondat már egy jó ideje olvasható a szobámban egy díszes szalagon, a gimnáziumi ballagásomra kapott ajándéktömegem egyik maradékaként. A középiskolát már rég otthagytam, a szalag és rajta az idézet pedig már évek óta nem jutott eszembe. Egészen mostanáig. Péntek este, ugyanis megnéztem.

Az ember, akit Ovénak hívnak című svéd filmet és rögtön a fenti, rövid életútmutatás ugrott be. Nem azért, mert a filmben elhangzik egy Arany János fordítás, hanem egyszerűen azért, mert a film, végtelenül emberi, megható, vicces, és minden percében skandináv. Néhány gondolat következik filmről!

 

Kezdjük is rögtön az elején! Adott egy korábban már Magyarországon is megjelenő és nagy sikert arató könyv, amelyet több mint 25 nyelven kiadtak világszerte, és aminek a szerzője az a Fredrik Backman, akinek az – igazi, minőségi skandináv alkotásokhoz méltóan hosszú című, - Az ember, akit Ovénak hívnak című műve volt az első kiadott könyve. Nos, a fenti történetből jött létre később az a film, amely mára már szinte kötelező „tananyag” mindenki számára Svédországban. A könyv illetve a film népszerűségét jól mutatja, az a szám is, miszerint a tárgyalt filmet több mint 1,6 millió ember látta a 9,5 millió lakosú svéd földön.

Persze önmagában a jó könyv még nem jelenthet biztosítást arra, hogy a film is mindenkinek tetszeni fog. Hiszen míg könyv olvasásakor a színes fantáziával, és nagy képzelőerővel rendelkező Olvasó el tudja képzelni a könyv által leírt világot, helyszíneket a maga belátása szerint, addig egy könyvadaptáció esetében kap egy, a rendező által elképzelt, kigondolt verziót, és akkor az, vagy tetszik neki, vagy nem. Jelen esetben azonban a zseniális könyv, esetleges rossz megfilmesítése miatti aggodalom abszolút alaptalan volt. Hiszen a hazánkban a Vertigo Média Kft. által forgalmazott, kis művész, és nagy multiplex mozikban, feliratos és szinkronos módon egyaránt megtekinthető filmnek sikerült visszaadnia a könyvet.

Persze a nemcsak amerikai robotharcos, a világot az utolsó pillanatban megmentős filmeken felnövő filmrajongók már régóta tudják, hogy Svédországban, illetve látókörünket szélesebbre nyitva a skandináv országokban egyáltalán nem egyedi eset, hogy jó filmet, és jó feldolgozásokat csinálnak népszerű könyvekből. Gondoljunk például a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című filmre, amely szintén egy könyvalkotást jelenített meg a mozivásznon. Tudják, ez az a film, amelyben az öregember elszökik és átéli az egész addigi életét, a skandináv filmekhez méltó zseniális, egyszerű, de szívet melengető módon. De a közelmúltból is akad remek skandináv film, Sarkköri mentőexpedíció címmel, Norvégiából.

Továbblépve nézzük meg gyorsan, hogy kik is hozták össze ezt a remek filmet! A filmet egy svéd rendező, Hannes Holm rendezte, aki munkássága során sem tagadta meg svéd mivoltát, hiszen a populáris műfaj helyett, inkább művészi filmeket rendezett, köztük talán a legismertebb az Utolsó Vakáció címre hallgató svéd filmdráma. A film főszereplőjét a látszólag mogorva, összeférhetetlen Ovét, a hazájában ismert és teljesen jogosan elismert Rolf Lassgard játssza, néhol Tom Hanks szintű színészeket is megszégyenítő módon. De az Ove feleségét játszó Ida Engvoll is nagyot játszik, annak ellenére, hogy filmes munkásságáról nem zeng ódákat az internet. De a kis svéd lakóövezetben élő összes szomszéd karaktere nagyon élethű. A lakóközösség tagjai közül talán kiemelkedik a filmes körökben szintén kevésbé ismert Zozan Akgün, aki a gyerekeivel és férjével költözik az Ove által „felügyelt” lakónegyedbe és a történet végére sikerül kitárnia a látszólag mogorva öregember szívét.

Ovét azonban nem könnyű meglágyítani, hiszen óriási, nagy lánggal égő szívét rengeteg régi seb és fájdalom nyomja, amiről talán csak a lakóközösség, szintén az idősebb korosztályt képviselő tagjai tudnak valamit, de az igazat csakis ő tudja. Lakók csak annyit látnak, hogy Ove a zsémbes öregember szerepében tetszeleg. Persze arra, hogy csak megjátssza, mintegy védekezési módként használja az állandó morgolódást és kötözködést, már a film elején is vannak utalások. Annak ellenére, hogy minden szomszéd megkapja az idióta jelzőt Ovétól.

A film főszereplője, ugyanis ahhoz a talán Olvasó által ismert taktikához fordul, hogy az új dolgoktól teljesen elzárkózik, és a régi értékekhez ragaszkodik, miközben a konzervatív hozzáállás kényelmes változatlanságát élvezi. Persze, tudom, hogy Ön nem ilyen, nekem is csak az ismerősöm szokta megjegyezni a sün méreteire emlékeztető kis, táskakutyákra, hogy az nem is kutya, de még csak nem is állat, és szintén az a távoli ismerősöm jegyzi meg azt is, hogy borzalmas ez a digitális világ, mert az emberek egy körtét nem tudnak becsavarni, miközben az ő korában még elméletben sem volt számítógép. Ove tehát ezt csinálja, goromba megjegyzések között bezárja mások után a kaput, elrakja a kint hagyott biciklit, és rászól a lakövezetbe hajtó kocsisoknak, hogy tilos ide behajtani. Majd aztán kimegy a temetőbe és ott elmondja Sonjának, hogy bizony amióta ő nincs, micsoda káosz van, és hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi. Tudják, szinte úgy, mint a nála jóval fiatalabb ismerősöm.

Ovét még a film elején több mint, 40 év munka után eltanácsolják a munkahelyéről, a helyi gyárból, ami aztán az utolsó cseppet jelenti számára a pohárban és elhatározza, hogy véget vet az életének. Egyszerű filmdráma esetében itt nagyjából véget is érne a film, de mivel ez nem egy egyszerű, átlagos film, a helyzet groteszkbe fordul át. Ugyanis ezen a ponton értelemet nyer a film plakátján látható kötél Ove kezében. Hiszen többször is megpróbál öngyilkos lenni - még a telefont is kikapcsoltatja – de az addig minden morgolódásának tárgyát képező szomszédok megzavarják benne, minden apró-cseprő dologgal.

Bár a szomszédok mindig megzavarják a halálban, - el is mondja Sonjának temetőben, hogy ebben a mai világban még meghalni se hagyják az embert nyugodtan – Ove élet és halál között táncolva, visszaemlékszik fiatalkorára, apjára, aki belénevelte a tisztességet, és a Saab szeretetét. Ami miatt, mások számára szinte nevetségesen rendes ember lesz Ovéból, és ami miatt minden olyan kocsit lenéz, ami nem Saab. És miközben a szinte az újszülött kisgyerek lelki tisztaságát és emberségét sugárzó film a dráma, és a groteszk humor között ugrál, megismerjük Ové és a tanárnak készülő Sonja szerelmének és egymásra találásának aranyos történetét. Arra, pedig, hogy az Olvasó megértse a film hangulatát és főleg egyedi humorát, jó példa, mikor egyik öngyilkossági kísérlete során, Ove felakasztja magát, de a kötél elszakad, és ő a földre esik, majd ezek után visszaviszi a kötelet a boltba és a nyakán éktelenkedő piros csíkkal reklamációba kezd, és felteszi a kérdést, hogy mégis milyen köteleket árulnak itt.

net halad előre kiderül, hogy Ove, mit rejt az összeférhetetlen álca mögött, kiderülnek a szomorú részletek feleségével való kapcsolatáról. Mint ahogy az is kiderül, hogy meddig tudja elrejteni Ove - ejtsd Úvé - a hatalmas szívét, és hogy ki tud-e lépni a régmúlt fogságából, beilleszkedik-e, elfogadja-e az új világ dolgait. Egyszóval kiderül, hogy Ovének annak ellenére, hogy Cseh Tamást idézve egy időre, útra vált a jobbik része, sikerül-e embernek maradnia minden körülményben! A július 7. óta vetített filmből kiderül ez is.

Szána Miki

Képforrás: Vertigomedia.hu

Ajánló
Kommentek
  1. Én